Félév: 1. fejezet - A SZERELEM
Hello-bello drága Virtuális Naplóm!
Elég tetemes tartozásom van feléd, röpke fél évet kell bepótolnom.
Történtek rendesen dolgok, nálam másra nem is lehet igazából számítani :)
Többféle dolgokat kell neked megemlítenem, ilyen például a szerelem, munka, iskola, család. Tehát készülj fel kedves Naplóm és kedves Olvasóm, hogy hosszadalmas monitor nézésben lesz részed, természetesen ha végig akarod olvasni, ha érdekel! Lesznek olyan apróságok, amik nem érdekelnek senkit, de nálam nagy jelentőséggel bírnak, és úgy érzem, le kell hogy pötyögjem! Emiatt a sok információ miatt nem is tudom, hogy mivel kezdjem igazából... menjünk sorba. A legutolsó bejegyzésem szerelemről, a nagy Ő-ről szólt, tehát ezt a vonalat fogom első sorban kivesézni, aztán a család, ami nagyon szorosan ehhez a témához kapcsolódik, majd a munka, majd a suli!
1. SZERELEM
Mint már mondottam volt, szeptemberben megismertem a NAGY Ő-t.
Igazából nem is tudom hogy kezdjem... talán az lenne a legjobb, ha a leges legelejéről, hisz' úgy lesz tiszta mindenkinek, legalábbis így gondolom!
Szeptember 2-án este 8 körül találkoztunk a Mi a Manó nevezetű kocsmában. Mi már látásból ismertük egymást, mert az egyik legjobb barátom unokatestvére és 1szer-1szer összefutottunk. Szóval másodikán kezdődött a mi kis szerelmes-bonyodalmas filmünk! Ezen a napon nagyon beteg voltam, és nagyon nem volt kedvem semmihez, egyedül voltam otthon, néztem a TV-t, gépeztem stb. Egyszercsak felhív az én drága barátom, hogy nincs e kedvem Manózni egyet. Természetesen igen-t mondtam, mert már nagyon nagyon rég láttam, és nem akartam egyedül poshadni a betegségemben, hanem ki akartam szórakozni magamból. (Emellett is kicsit magam alatt voltam, mert 1-jén a Kikivel találkoztam és beszéltünk az esetleges újrakezdésről. Vaciláltam nagyon sokat, hogy most hogy lenne jó nekem, mit kéne tennem, egyáltalán akarom e újra kezdeni. Ezekkel a gondolatokkal búcsúztam el tőle, és ezekkel a gondolatokkal indultam el Manóba.) Ahonnan persze késésben voltam, mert fél8ra volt megbeszélve Tetéékkel a találkozó. Már épp a villamoson ültem, amikor hívott, hogy késnek és hogy hol járok, mert már várnak rám a Norbiék... Megmondtam, hogy hol járok, majd letettem a telefont és arra lettem figyelmes hogy a "Norbi" név hallatán kiráz a hideg, erőteljesebben kezd dobogni a szívem, és az arcát vizualizálom magam elé. (Mint már említettem, anno néha összefutottunk véletlenszerűen, már akkor megvolt róla a nagyon nagyon pozitív véleményem, persze akkor még csak külső alapján tudtam megítélni. Nagyon tetszett, úgy am block. De ha részletesen kéne leírnom, akkor a mosolya és a nevetése nagyon megfogott, amikor pedig az ember a szemébe néz akkor szinte elfelejt minden problémát és elmerül abban a mélybarna szempárban. Emellett nekem nagyon tetszett az, hogy nem egy langaléta 190cm-es kétajtós szekrény, hanem egy átlag magas és sportos, vékony alkatú barna-herceg XD illetve nagyon kellemes kisugárzással is rendelkezik ) Már alig vártam, hogy odaérjek, csak azt elfelejtettem, hogy van barátnője, illetve a tudatalattim nem volt hajlandó emlékeztetni rá. Végre leszálltam a villamosról, pont elértem a metrót, és hip-hop negyedórás késéssel betoppantam kedvenc törzshelyünkre. A leghátsó asztalnál, ami pont a pultbejárattal szemben volt elhelyezve, ott ült Ő. Mivel magasított padok vannak, ezért nem láttam, hogy más is van e vele vagy sem. Lehuppantam görcs nélkül mellé, köszöntünk, elém tolt egy pohár fröccsöt majd szembefordultam... és megláttam egy lányt, egy nagyon gyönyörű lányt. Ebben a pillanatban a szívdobogásom a negyed ütemére csökkent, mert akárhányszor iwiw-en megnéztem a Norbit, mindig ezzel a lánnyal láttam. Tehát ebből arra következtettem, hogy ő a barátnője. Elszomorodtam, és eléggé lehangolódtam. Szerencsére tudtam ezt a betegségemre fogni. Majd 5perccel később, a bájcsevegések után, amit a lánnyal levezettem, kiderült, hogy ő Norbi húga, Niki. El nem tudjátok képzelni, hogy mekkora kő... nem... inkább Everest esett le a szívemről. Innentől kezdve nem is firtattam a barátnő-kérdést. Majd megérkeztek a többiek, Ricsi, Tete stb.
Ezután még egy fordulat következett be: hogy Niki a Ricsi barátnője, és ekkor esett le az a tantusz, hogy ki is látható facebookon a Ricsi mellett. Majd átrendeződött az ülésrend, Niki maradt a helyén, mellé Ricsi és Norbi, én maradtam a helyemen, és mellém ült a Tete. Ami eleinte nem lett volna gond, csak hát igen bátorra és viccesre itta magát és ennek végeredményeképpen vagy fejleményeképpen rám mozdult, nem tagadom, hogy én hagytam magam, de egy-két csók után leállítottam, mert nem éppen voltam abban a helyzetben és lelki állapotban hogy erre legyek képes. (Tudom, mindenki arra számított, hogy ez egy zökkenőmentes és sima kivitelű szerelmi történet lesz, hát nem...) Miután sikerült Tetét hatástalanítani, valahogy szóba került az, hogy a Norbinak nincs meg a számom! Beírtam neki a telefonjába, örült mint majom a farkának, de a lüke nem adta meg nekem az övét, el kellett nekem activity-znem hogy jó lenne, ha megcsörgetne, vagy valami. Szegény úgy elvörösödött, hogy ezt elfelejtette, simán össze lehetett volna keverni egy paradicsommal :)
Ez a telefonszám-váltás egy nagyon fontos pontja volt az estének, mert innentől kezdve folyamatos sms "háborúban" voltunk. Komoly flörtölés hadjárat indult el felőlem, amit igen erőteljesen viszonzott! És ekkor még mindig nem riadóztatott a tudatalattim, hogy van barátnője. (Utólag... nem is baj) Odáig fajult a dolog, hogy szinte már nyíltan leírta, hogy ha van lehetősége és esélye, akkor start pozícióba állna.
Ezen a napon Muci volt a pultban, hajnali 1 körül megkért minket, hogy lassan szedjük össze magunkat, mert szeretne zárni. Kitaláltunk, hogy ezután irány Norbihoz, ott folytassuk a bulit. Megérkeztünk, és a Niki-Ricsi páros közölte, hogy ők mennek aludni. Tehát maradtunk 3an, Tete, Norbi és én. Kb. félórát beszélgettünk, meg ettünk smack-levest, majd Tete bealudt, mint akit agyon ütöttek volna. (már szeptember 3-at írunk kb. 2órája) Norbival úgymond kettesben maradtunk, beszélgettünk, röhögtünk, valami filmet is néztünk azt hiszem és már kezdett reggeledni. Nem szándékosan, de nagyon közel kerültünk egymáshoz, mivel Tete L-alakban volt hajlandó elaludni, így nekünk kettőnknek kb. 1méternyi helyet hagyott. Nem tudom épp miről beszélgettünk, de valami okból kifolyólag a fejemet a vállára hajtottam, majd reflex-szerűen ő átkarolt. És mit ad isten, elcsattant az első csók. (Most, hogy így fél év után írok ezekről a percekről, ugyanúgy megdobban a szívem, mint akkor... és mosolyt csal az arcomra. Ezekre a pillanatokra örökké emlékezni fogok, amíg élek, mert egyszerűen fantasztikus érzés volt, és érzés mai napig) Azt mondják, hogy a csókból meg lehet ítélni, hogy lesz e kapcsolat vagy sem, és ha lesz akkor tartós, vagy alkalmi.
Én ilyenekben azelőtt sosem hittem, legalábbis nem gondolkodtam ilyeneken, de ez a csók valahogy sokkal másabb volt mint azelőtt bárkivel... volt már olyan, hogy valaki nagyon tetszett, nagyon kedveltem, és később a barátom lett, de ott hosszú ismerkedés után lett kapcsolat és alakult ki a szerelem. De itt, ebben a pillanatban, ennél a csóknál, ennél az ölelésnél, és ennél a pillantásnál alakult ki bennem egy olyan mérhetetlen szerelem, amit soha senki iránt nem éreztem. Igen, bevallom, voltam már nem egyszer szerelmes, ezáltal meg tudom különböztetni a szerelmet egy másik szerelemtől. Az eddigi szerelmeim mind ugyanolyanok voltak: megláttam-megkedveltem-megszerettem-beleszerettem-kiszerettem-megcsaltam-szakítottunk. Ez a folyamatábrát nem tudnám felrajzolni erre az esetre, nem is akarom, mert így jó ahogy van. Reményeim szerint így fog kinézni a végleges folyamatábra:
megláttuk egymást-szerelmesek lettünk-összeköltöztünk-eljegyzés-esküvő-család-és boldogan élünk, míg meg nem halunk!
Szóval túl vagyunk az első csókon és a szerelembe esésen. De még mindig nem tudok sokat a Norbiról... Mindenki felkelt délben, Ricsi hazavitt, és visszahozott Norbiékhoz, és irány Fót! Oltári házibuli volt készülőben, amire meghívtak... nem is tudom miként, talán Norbi barátnőjeként vagy csak szimplán Manka-ként.
A lényeg az, hogy ott voltam. Nagyon ígéretes és kellemes partinak ígérkezett... az elején. Mert nincs annál jobb érzés, mikor körbe vagy véve barátokkal, és ott van melletted az az ember, akit frissen megismertél és halálosan beleszerettél egy pillanat alatt.
DE... és sajnos mindig ilyenkor jön az a bizonyos qrva nagy DE, ami belekavar egy idilli környezetbe.
Ugyanis Norbinak nem csak én voltam terítéken, hanem Ricsi barátomnak a hugicája, aki nekem mondhatni a barátnőmmé nőtte ki magát a közös nyaralásunk során. Ő szintén Norbiba volt habarodva, többször már jártak is, és erről az információról igencsak elfelejtettek engem tájékoztatni. Azzal nem is lett volna baj, hogy ő az exe, csak az kicsit baszta a csőröm, hogy semmiről nem tudtam. Annyiról voltam értesítve, hogy a hosszú kapcsolatából ki akar valamikor lépni a Norbi, de még nem tudja mikor, mert az csak a Ricsi húgától függ, de közbe jöttem én is, szóval egy szó, mint száz... oltári nagy káoszt kavart maga körül.
Én akkor jöttem rá, hogy köztük van valami, vagy volt valami, amikor órákra eltűntek egy szobában, ki tudja mit csináltak ott... és ezt olyan sűrűn csinálták, hogy én teljesen kiakadtam, majd depressziós állapotba taszított, amit sírás követett. Tete volt az egyetlen, aki észrevette, hogy valami nem kerek. Amennyire tudott, segített kirángatni a slamasztikából, ott ült mellettem a teraszon, beszélgetett velem, a vállán kisírhattam magam. De nagyon kis eredményt ért el. Egész éjjel nem aludtam, szarul éreztem magam, bármennyire is ott feküdt mellettem Norbi, menekülni akartam mellőle. Nem tudtam, mit kezdjek magammal, nem tudtam abban a szobában maradni, ahol kettesben voltak. Nem tudtam abban a szobában aludni, ahol az a lány is ott van. Ha nem lettem volna beteg, talán még arra is képes lettem volna, hogy haza gyalogoljak.
Reggel kezdett mindenki felébredni, én csak fogtam a kezemben egy bögrét, amiben víz volt, kisírt szemekkel ültem a teraszon, és csak néztem magam elé. Nem érdekelt semmi, és senki, hogy ki lát és ki nem. Teljesen magam alatt voltam. Aztán odabújt hozzám, megcsókolt... és ismét eltűnt másfél órára, kijöttek... és én már tudtam, hogy nem csak beszélgettek, annyira látszott rajtuk, annyira érzetem... Majd lassan megérkeztek a Ricsi szülei, addigra nagyjából helyrepofoztam magam, elkönyveltem az egészet egy kalandnak, egy ballépésnek, egy "úgy kell nekem, minek szerettél belé"-nek, egy "ez a büntetésem a többiek miatt"-nak. Később valahogy megbeszéltük, elmondta, hogy le kellett zárni mindent a Ricsi hugával, és sajnálja, hogy ezzel megbántott, de úgy léptem bele az életébe, hogy nem számított rá, és már egy folyamatban lévő projekt közepébe csöppentem bele, amit muszáj volt normálisan berekesztenie. Amit persze megértettem, csak kár, hogy utólag tudtam meg mindezt. És még nincs vége a történéseknek.
Jött a 5-e este. Eredetileg azt beszéltük meg, hogy ezeket a félreértéseket megbeszéljük normálisan a melója után nálam, tehát meghívtam magamhoz, hogy itt aludjon. Nekem volt egy olyan feladatom, mint ami a Norbinak is fennállt. Név szerint Kiki, ugyanis ő még nem kapott tőlem választ a legutóbbi találkozásunk után, hogy hogyan tovább. Van annyi bennem, hogy az ilyen dolgokat személyesen beszéljem meg vele, tehát el kellett mennem hozzá. Mindent megbeszéltünk, sírva elbúcsúztunk egymástól, majd miközben hazafele tartottam, Norbi írt egy sms-t, hogy mégsem tud átjönni... az amúgy is letört kedvemet még jobban tetézte, hazaértem, és felhívtam. Elmondtam neki, hogy én lezártam minden szálat Kikivel, és hogy mindenféleképpen szeretnék vele beszélni személyesen, és ezért nagyon szépen kérem, ne halogassuk a találkozót, hanem munka után jöjjön át.
Átjött.
Megbeszéltük.
Megpecsételtük a megbeszélteket egy csókkal... is.
Jött a következő nap... a bevallások napja... (ami nem igazán úgy alakult ahogy arra számítottam, nem szeretném részletezni, mert még most is nehezen dolgozom fel, még kell hozzá idő... bármennyire is megértettem a cselekedetét a Norbinak, egy szerelmes, főként egy frissen szerelmes ember, és főként egy nő, nagyon nehezen tudja elfogadni és szemet hunyni efelett, de megerőltettem magam, mert tudtam, hogy mit akarok, mert tudtam, ha nem teszem, elveszthetem őt... mert tudtam, hogy Ő KELL NEKEM, ÉS SENKI MÁS)
Majd 8-án a szakítás napja... (ettől a naptól vagyunk együtt hivatalosan)
és 13.-án a véglegesítés napja.
És innentől kezdve, nem szeretném részletezni az egyéb konfliktusunkat, mert az már tényleg magánügy, csak azt szerettem volna ezekkel a sorokkal leírni, hogy mi mindenre képes szerelem, mi mindent hajlandó eltűrni és elfogadni a másik féltől, én ezt tartom igazi szerelemnek...
Rengeteg szép élményt éltünk át együtt ebben a félévben. Gyönyörű perceket tölthettem vele, és ezek által jöttem rá igazán hogy tényleg megtaláltam azt a Nagy Ő-t, akiről csak legendák szólnak. Akiről mindvégig azt hittem, hogy csak kitalált személy, hogy csak azért írnak róla a mesében, hogy a lányok és a fiúk céltalanul és mégis céllal induljanak el az életükben, hogy legalább az lebegjen a szemük előtt, hogy valahol vár a nagy ő, hogy mindenkinek meg van a párja. Én is ebben a mesében nőttem fel, és kerestem, kutattam utána...de mindhiába. És amikor végleg feladtam ezt a küzdelmet, akkor toppant elém, és tárta szét karját, és bújhattam hozzá. Köszönöm...
Mivel nem kisregényt akartam írni, ezért már csak dátumszerűen írnám le a félév lényeges pontjait!
szept. 3. Az Első csók.
szept. 4. Fóti buli.
szept. 5. Nálam alvás.
szept. 6. Bevallás.
szept. 8. Szakítás - hivatalos EGYÜTT.
A pontos dátumát nem tudom annak, hogy mikor költöztem Norbiékhoz.
szeptember 11. Norbi szülinap, UTE-FTC 6:0
szeptember 13. Véglegesítés.
(igazából mindennap együtt voltunk)
október 3. Rózsás meglepetés Nálam.
október 8. 1. hónap
október 16-17. és 23-24. tanfolyam (ekkor nem aludtunk együtt)
október 27. Első Latin táncóra
(igazából mindennap együtt voltunk)
október 30-31. november 1. Velencefürdőn a névnapom megünneplése Anyuékkal és Norbival
november. 1. Névnapom megünneplése Ancsiékkal
november 3. 2. táncóra
november 8. 2. hónap
november 10. 3. táncóra
november 12. Csabi szalagavató + After Party in Kávés Katica
november 13-14. Velencefürdő
november 17. Kozmetikus meló megbeszélés, 4. táncóra
november 24. 5. táncóra
november 26. Patrik szalagavató utána buli
(igazából mindennap együtt voltunk)
december 1. Első munkanapom a kozmetikában és a 6. táncóra
december 4. Viktor Kurbli meglepetés bulija a Zorróban
december 8. 3. hónap és a 7. táncóra
december 12. TESCO-zás a családdal
december 15. 8. táncóra
december 16. Ákos koncert anyuékkal
december 18. Viktor 13. éves lett
december 21-én megbetegedtem és tartott egészen december 27-ig.
december 23. Nagy Karácsony
december 24. Nagy Nagyi Karácsony
december 25. Nagy Nagyi Karácsony
december 26. Nagy Nagyi Karácsony
december 27. Én nagyimnál Karácsony
december 31. Norbiéknál oltári nagy Szilveszteri party
(igazából mindennap együtt voltunk)
január 1. Szilveszteri romok eltakarítása
január 5. 9. táncóra kimaradása
január 7. Nagyihoz kórházba, Attila névnapja
január 8. 4. hónap
január 12. 10. táncóra
január 14. Röplabda meccs
január 19. 11. táncóra helyett Röplabda meccs
január 26. 12. táncóra
január 27. Röplabda meccs
(igazából mindennap együtt voltunk)
február 2. Első középhaladó Latin táncóra
február 4. Röplabda meccs
február 8. 5. hónap
február 9. 2. táncóra
február 12. Ildi buli
február 16. tánc kihagyása
február 18. Nővéremnek bemutatom Norbit, kimentünk érte a reptérre
február 18-19-20-21. Velencefürdő
február 22. Sminkes megbeszélés
február 23. 4. táncóra kihagyása
február 28. Kettesben itthon
(igazából mindennap együtt voltunk)
március 1. Nyíregyháza
március 2. úgy döntöttünk abbahagyjuk a táncot :(
március 5. Nyíregyháza
március 8. FÉLÉV
Tehát "röviden és tömören" ennyi lenne a mi kis féléves szösszenetünknek, amit soha nem fogok elfelejteni, és úgy érzem, hogy ez a kapcsolat az a kapcsolat, amiről világéletemben álmodtam.
Minden egyes percét élvezem, még akkoris, ha veszekedés van, még akkoris, ha valamiért haragszunk egymásra! És tudjátok miért örülök annak, ha veszekszünk? Mert azt is Vele élem át!!! És ez nekem nagyon fontos! Mindent vele akarok! MINDENT!!!
Kicsim, Te vagy a mindenem, az életem!!
Köszönök mindent!!!
Szeretlek!!! Mindig, mindörökké! Mindig minden körülmények között!!! Jóban, Rosszban...!!!
Makiszauruszod
(L)
Kedves Blogom!
Tudom, hogy rég jártam erre, és sok beszámolóval tartozom!!!
Egyelőre a legfontosabb dolgot szeretném közölni, méghozzá azt, hogy megtaláltam a nagy Ő-t!!! Ráadásul a legváratlanabb pillanatban. Ugyanis a Kikivel való szakítás után és a Csaba után eldöntöttem, hogy szingli leszek és nem görcsölök azon, hogy boldog legyek.
Csak szimplán elmentem bulizni a barátaimmal, felidézni a szép nyári emlékeket...és ezen az összejövetelen ismertem meg az egyik nagyon jó barátomnak, Tetének az unokatestvérét. Illetve már ismertem látásból, de most végre közelebbről is megismerhettem Őt.
Annyira egy hihetetlen találkozás volt, hogy így két hét után is nagyon nehéz felfogni az eseményeket!
Olyannyira szerelmes lettem a Norbiba, hogy egyszerűen eszméletlen!
Nem tudom szavakba önteni az érzéseimet... olyan dolgokat élek át vele mind érzelmileg, mind testileg, amit még soha senkivel. Egyik eddigi említett fiúval sem.
Bármikor hozzám szól, megérint... beleborzongok és ki akar ugrani a helyéről a szívem!
Ilyen élményben sohasem volt részem, és hogy őszinte legyek, nem is szeretném, hogy ez megváltozzon és hogy elmúljon, mert most Ő nekem mindennél és mindenkinél többet ér!
Nem akarom soha elveszíteni!
Mérhetetlenül SZERELMES vagyok Belé!!!
Szeretlek Bubim! (L)(L)(L)
Köszönöm, hogy vagy nekem!
Mindörökre... Egyek vagyunk
http://www.youtube.com/watch?v=4hFY3YWWk9U
Ossian - Mindörökre
Mindörökre
"Sziklába, porba
Homokba és sárba, márványba
Ezüstbe, kõbe
Aranyba, vasba, gyémántba
Fémmel a fémbe
Földre és égre, a tengerbe
Tûzzel a jégbe
Vérrel a tûzbe, a felhõkbe
Bevésem nevedet
Mindörökre
Nappalba, éjbe
Viharba, szélbe, esõbe
Könnyekbe, könyvbe
Dalba és versbe, a lelkembe
Bevésem nevedet
Mindörökre
Ledõl a törvény
Egy lépés az ég
Elkap az örvény
Nincs messzeség
Tûzszemû angyal
Szívemre száll
Szerelmet ígér
Szerelmet vár
Sziklába, porba
Homokba és sárba, márványba
Fémmel a fémbe
Földre és égre, a tengerbe
Ledõl a törvény
Egy lépés az ég
Elkap az örvény
Nincs messzeség
Tûzszemû angyal
Szívemre száll
Szerelmet ígér
Szerelmet vár"
http://www.youtube.com/watch?v=QLGh4MITMlY
Ossian - Egyek vagyunk
Egyek vagyunk
"Dühömet és bánatomat, hibáimat, álmaimat elfogadtad,
Bűneimet, titkaimat, gondjaimat, vágyaimat elfogadtad.
Mint egy barát, mint egy testvér, de százszor több is ennél...
Nappaltól az éjig, árnyéktól a fényig,
Szándéktól a célig, szótól a gondolatig,
Kezdettől a végig, semmiből az égig,
Legutolsó percig, végső pillanatig
Egyek vagyunk.
Csalódást és fájdalmakat, rossz napokat, céljaimat elfogadtad,
Minden jót és minden rosszat, száz arcomat, önmagamat elfogadtad.
Mint egy barát, mint egy testvér, de százszor több is ennél...
Nappaltól az éjig, árnyéktól a fényig,
Szándéktól a célig, szótól a gondolatig,
Kezdettől a végig, semmiből az égig,
Legutolsó percig, végső pillanatig
Egyek vagyunk."
SZERETLEK KIKI!!!
Igen, igen
http://www.youtube.com/watch?v=QwV8szOmh1o&feature=related
EDDA - Ma minden más
Kedves Blogom!
Úgy érzem sokkal tartozom neked! Már jó ideje nem jártam erre... sok minden történt mostanság, és elfeledkeztem "rólad"!
Utolsó bejegyzésemben egy verset írtam Kikiről és magamról...
Kb. másfél-két hónapja írhattam, ami igen hosszú időnek számít, főleg, ha a történéseket vesszük. Kezdjük az elején az összefoglalót, amit nem mondanék éppenséggel rövidnek.
Január 27-én lett vége a kapcsolatunknak a Kikivel. Minden erőmet felhasználva azon voltam, hogy elfelejtsem és kitöröljem az életemből, ami persze egy lehetetlen és megvalósíthatatlan vállalkozás. Első próbálkozásom az egyik barátommal történt, nevezetesen Patrikkal. Szakítás után 3 nappal "jöttünk össze". Kapcsolatnak nem nevezhetném, bármennyire is 3 hétig tartott... talán a legjobb szó rá... a búfelejtő. Nem volt az... nem felejtettem el, semennyire sem, sőt... erősítette bennem azt az érzést, hogy Ő kell nekem minden áron, de valami... valami bennem azt súgta, lépj tovább (A hülye!). És tovább léptem, Patrik szakított velem azzal az indokkal, hogy nem érez irántam semmit, és a barátságot, amit több éve kialakítottunk, nem akarja elrontani. Ebben teljesen egyetértettem vele, én sem éreztem iránta semmit, csak és kizárólag barátságot és némi vonzalmat. A szívemben más emléke és hiánya élt, még mindig. Következő lépésben egy olyan emberbe botlottam, ami életem egyik szürke foltja. Azzal kezdődően, hogy interneten ismerkedtem meg vele... ezen nincs mit szégyellnem, mert már volt jó és egyben hosszú kapcsolatom neten megismert emberrel. Mindegy... szóval megismertem Krisztiánt, rövidebben Kriszt, aki eleinte egy nagyon szimpatikus, nyugodt, kedves aranyos, barátságos ember volt, akiben valami oknál fogva hamar megbíztam... kár volt. Olyan apróságban képes volt a szemembe hazudni, ami nevetséges. Általában az ismerkedés első fázisában szoktak mesélni az előző kapcsolatokról... képes volt a szemembe hazudni, hogy ő már 4éve senkivel nem volt semmiféle kapcsolatban, ezzel nem is volt bajom igazából... de amikor szakítottam vele, kegyetlenül a képembe vágta... csalódás... de annyira nem érint mélyen, hogy ezen rágódjak :)
A Krisszel való szakításom oka a Kiki...
Újra elkezdtünk beszélni, ami azt takarja, hogy 2 hónap után újra beszéltünk SZEMÉLYESEN. Mert amúgy hébe-hóba "nép-oldalakon" váltottunk néhány szót... minden egyes szavát ittam, mintha attól függne az életem... epekedve vágytam arra, hogy láthassam, hogy érezzem, hogy ölelhessem... a szakítás pillanatától kezdve...
És ilyenkor tenné fel az esetleges olvasó azt nyilvánvaló kérdést, hogy akkor miért szakítottunk...
- 24 órás "őrizet"
- megcsalás
- barátok hanyagolása és hiánya
- otthonülés
- egymáson való feszültség levezetés
- telefonos ellenőrizgetés
- és egyéb olyan indokok miatt, amit egymás fejéhez vágtunk.
Egy valamiben egyetértettünk, hogy ezt mindketten elb...sztuk!
De utólag belegondolva, nekünk jót tett a szakítás, bármennyire is fájdalmasan gyötrelmes volt egymás nélkül.
Nekem jót tett olyan szempontból, hogy a barátaimat újra megleltem és visszafogadtak, de nem ez az elsődleges. Azért volt jótékony az én számomra a szakítás, mert ezáltal rá tudtam döbbenni, hogy Ő a mindenem, Ő a másik felem, Ő érte bármit megtennék...
És mindennap ezen járt az agyam, hogy mi az a megoldás, ami által visszakaphatnám az Életemet, amivel a múltban adódott konfliktusokat ki tudnánk küszöbölni, és eltudnánk kerülni a közös jövőben. De arra is rá kellett jönnöm, hogy ehhez 2 ember kell. Nem csak nekem kell átgondolnom ezeket a dolgokat, hanem Neki is, egymásra kell hangolódnunk és nem egymást rombolnunk.
Találkoztunk... alig vártam, hogy megcsörrenjen a telefonom, hogy "Szia Manó! Itt vagyok, lejössz?" És igen, már repültem is lefelé, nem törődve a lifttel, kettesével ugráltam le a lépcsőfokokon, hogy minél előbb láthassam és a nyakába ugorhassak. Ahogy kiléptem a kapunk, ott állt Ő... és egyszerűen a gyönyörtől földbe gyökerezett a lábam és alig tudtam megszólalni, még a "Szia!" is nehezemre esett.
Egyszerűen nem hittem el, hogy ott van a házunk előtt és hogy tényleg rám néz azokkal a szép szemeivel... Nem győztem kapkodni a levegőt, és nem a lépcsőn való futástól, csakis a látványtól, az érzelmektől, amik bennem kavarogtak.
2 hónapom volt arra, hogy rájöjjek mit is érzek valójában a Kiki iránt. Igazából ez eddig is nyilvánvaló volt a számomra, de csak... nem is tudom, hogy fogalmazzam meg igazából...
Attól a perctől fogva szerelmes voltam, amikor összejöttünk, és ez azóta sem múlt el!
De amikor a házunk előtt állt és nézett rám, sokkal többet éreztem iránta, mint szerelem... ugyanaz az érzés, de több, ugyanúgy szerelemnek hívom, csak az a... az a nagybetűs SZERELEM! Amit az ember életében, ha szerencsés, csak egyszer érez, és általában akkor, amikor megtalálja élete párját, akivel letudja élni az életét, akivel közösen bármit eltud képzelni a jövőben... BÁRMIT!!!
Én ezt éreztem ebben a pillanatban, ahogy nézett rám, és lépkedett felém!
Napokig beszélgettünk arról, hogy mi legyen velünk, hogy megpróbáljuk még egyszer. A döntés nagyon kevés része jutott rám, de nekem mindenféleképpen az "IGEN, próbáljuk meg újra" volt a válaszom. Neki gondolkoznia kellett, végig kellett gondolnia, hogy mit vállal fel, hogy egyáltalán akarja, és hogy valaha is meg fog e bízni bennem...és ez volt a legfontosabb problémája velem kapcsolatban, a Bizalom... amit teljesen megértek...ugyanis elvesztettem októberben.
Nem akartam sürgetni a döntését, de egyre jobban terhelt a nyomás, ami bennem halmozódott. Megértettem minden fájdalmát, problémáját és dilemmáját. Megadtam neki azt az időt, amire szüksége volt a döntéshez és gondolkodáshoz.
Minden erőmmel próbáltam neki bizonyítani, hogy nagyon sok mindenben megváltoztam a 2 hónap alatt, és hogy bármit megtennék annak érdekében, hogy egy tökéletes párt alkothassunk az életünk végéig.
Végül egy bizonytalan "IGEN" lett a vacilálás végeredménye, aminek annyira örültem, hogy szinte fel sem tudtam fogni! Úgy éreztem magam, mintha a pokol legmélyesbb ugyrából egy rakétával lőttek volna ki a mennybe... sosem éreztem magam ilyen boldognak és felszabadultnak. Szinte kiugrottam a bőrömből, alig kaptam levegőt és alig tudtam elfojtani a boldogság-könnyeimet!
Mai napig érzem a nagybetűs SZERELMET! Minden percben érte élek és a kapcsolatunkért, Ő a mindenem... Ő kell nekem, senki más!
SZERETLEK!!!
2005. 04. 04.
ttp://www.youtube.com/watch?v=-XMnAHaaVs8
Tankcsapda - Lopott könyvek
Kedves Blogom!
Elfeledkeztem egy fontos napomról megemlékezni, ami 2005. április 4-én történt! Ugyanis ezen a napon ismertem meg életem legelső Szerelmét, az úgymond "alapkövet", aki megváltoztatta az életemet és a családomét is, természetesen jó értelemben. A neve már nem ismeretlen ezen az oldalon... Ricsi! Nem pontos az a mondat, hogy 4-én ismertem meg, hiszen egy gimnáziumba jártunk. Az első igazi megismerkedésünk 2004 őszén volt egy iskolai rendezvényen, a Denevér Derbyn. Feküdt az Aula közepén egy matracon bánatos fejjel, odamentem hozzá, hogy mi a baja, és el kezdtünk beszélgetni. Igen, ez volt az első igazi személyes beszélgetésünk, azelőtt én csak távolról lestem és ábrándozgattam róla. :) Illetve az iskola udvarán lévő dohányzónál köszöntünk néha egymásra. Ekkor én 9.-es azaz 0.-os voltam, ő meg 11.-es. Mint kiderült, hogy azon a bizonyos napon azért nem jöttünk össze, mert ő azt hitte, hogy 7.-es vagyok. Igazából már megszoktam, hogy fiatalabbnak néznek a koromnál, ez van...végülis ha úgy vesszük, rá fél évre sikerült egymásra találnunk.
Április 3-án értünk haza az osztályommal Bécsből, ezen a napon van Richárd névnap... és én ezt nagyon jól tudtam :) Vettem is kint Bécsben egy ezüstszínű öngyújtót, amire a Prater óriáskereke volt rajzolva. Másnap mentünk be a suliba és írtam neki egy sms-t, hogy 7-dik óra után találkozzunk, mert oda kell neki valamit adnom. Suli előtt találkoztunk, mosolyogva várt rám a padoknál. Megkérdezte, hogy mit kell adnom neki, erre a kezébe nyomtam az ezüst öngyújtót. Meglepődve kérdezte, hogy ezt most mire fel adom neki. Válaszként csak annyit mondtam, hogy gondoltam Rá Bécsben és az előző napon volt a névnapja. Olyannyira örült ennek a kis apróságnak, hogy átölelt. :)
Tudni kell azt is, hogy a Denevér Derby-s beszélgetésünk után minden egyes alkalommal köszöntünk egymásnak a folyosón, és nem akár hogy... 3 puszi az arcra vagy inkább a szájcsücsökbe... állandó jelleggel megdobogtatta a szívemet minden egyes találkozás :)
Szóval ott tartottam, hogy a padoknál örvendezett az ajándékomnak. Megkérdezte tőlem, hogy van e kedvem őt elkísérni a metróig... gondoltam magamban: Hogy a viharba ne lenne kedvem... de azért diszkréten közöltem vele, hogy természetesen van kedvem!
Akkoriban még meg volt határozva, hogy nagyjából mikorra kell hazaérnem. Na már most elkísértem a metróig, álltam vele szembe, erre megszólalt, h nincs kedvem véletlenül elkísérni a végállomásig... logikus, hogy mit válaszoltam erre :) Elkísértem, megkérdezte, hogy éhes vagyok, és hogy van e kedvem beülni a Burger King-be. (gondoltam: Vele, akárhova!!! :) )
Beültünk, ettünk, beszélgettünk, nevetgéltünk, kiderült, hogy 15 éves vagyok, amin ledöbbent és egyben örült neki, majd eljött az idő, hogy haza kellett indulnom...sajnos. Lekísért a metróhoz, majd megvárta velem... ahogy lépkedtem a szerelvény felé, megfogta a karom, megfordított és megcsókolt. Ha nem fogott volna, biztos hogy összeestem volna. :) A haza fele úton remegett kezem lábam, majd kicsattantam a boldogságtól és az első dolgom volt, hogy felhívtam a Fanni barátnőmet és egyben osztálytársamat... olyan hangosan visított a telefonba, hogy a metrón mindenki azt hallgatta... ő is örült ennek a fordulatnak :)
Haza mentem, anyám érdeklődve nézte, hogy miért járok a parketta fölött 20cm-vel... Hát ezért :)
Másnap alig vártam, hogy megérkezzen a suliba és megkérdezzem tőle, hogy most igazából mi is van köztünk, vagy mi nincs... Végre megérkezett, átölelt és félénken megcsókolt... szintén az az effektus lépett fel, mint a metrónál, ha nem ölel... összeesem :) Ez után már nem akartam megkérdezni, hogy most mi van, mert nyilván való volt... ahogy megtörtént a köszöntő csók, a suliban megállt az élet, és mindenki csak nézte, hogy most mi van... teljes ledöbbenést lehetett érzékelni a levegőben, sőt... láttam, akinek szó szerint a térde környékéig leesett az álla :) Jó érzés volt :)
Teltek, múltak a hónapok... nagyon jól éreztük magunkat... Gyomaendrőd, Horvátország, Róma, Alsópáhok, Keszthely, Velencefürdő, Donovaly, Gyöngyös, Mátraszentistván... és még sorokon keresztül sorolhatnám...de jöttek a konfliktusok is... sajnos nem is picik, de ezt nem részletezném... Hülye voltam, hülye volt... hülyék voltunk és fiatalok vagy inkább gyerekek.
Ő volt eddigi életem leghosszabb kapcsolata... 2év.
Sok mindent írhatnék ide, de már 3év is eltelt mióta nem vagyunk együtt, nem kell ezt ragozni.
Ez alatt a 3év alatt kb. még félévig tartottuk a kapcsolatot a szakítás után, de egy félreértés miatt véglegesen megszakadt a dolog. Szóval 2 és féléve nem igazán beszéltünk.
Legutóbb 2010 januárjában... ami nem igazán volt élmény dús, sőt nagyon rossz élmény volt vele újra beszélni...sajnos nem kellemes dolgok voltak a témáink, így bennem lelki sérüléssel záródott. Egy biztos, ennek a beszélgetésnek meg kellett történnie ahhoz, teljes mértékben "elengedjem" a vele való múltamat.
Megváltozott, megváltoztam...
Sajnos csalódnom kellett benne, mert nem olyan embernek ismertem meg azelőtt, mint amilyen januárban volt. Igaz, csak msn-en beszéltünk, de jobb is.
Na mindegy, ez a megemlékezés nem arról szól, hogy a Ricsit leírjam, mert nem akarom.
Rengeteg szép emlék köt hozzá, rengeteg mindenben megváltoztatta az életemet jó irányba, de annak már 3éve.
Köszönöm Madrid a 2 évet és a szép emlékeket, amiket együtt élhettünk át!
.jpg)
Ki(cs)(K)imről
http://www.youtube.com/watch?v=qzY_rDrUe3o&feature=related
Demjén - Hogyan tudnék élni nélküled?
Reggel fölemelgetjük,
Estére gondolataink eltemetjük.
Eszmecserénk felhevül,
Átváltozik testünk.
Érzelmeink örvényében
Hullámzunk életünk medrében.
Állati szerelemmel szeretünk,
Megszűnik emberi létünk.
Gyertyát gyújtok, fényeset,
Várok Rád, csonkig égett.
Betoppantál hirtelen:
Felejtsél el mindent!
Állatságunk odaveszett.
Szerelmem szenvedett.
De mire jó az érzelem,
Ha csak fájdalmat észlelek?
Elmúlt lassan egy hónap,
És fáj mindenem azóta!
De tudod a szó, nem szó már
A vers nem lett írott sorrá.
A gondolatok kesze-kuszák,
Kihagy a szívdobbanás,
Mégis pofátlanul éltet tovább,
Üti bensőm mivoltát.
Újra gyertyát gyújtok,
Hátha felé futhatok!
Vágyam túl nagy,
Az elmém is kihagy.
De nem is értem létem?
Szerelem minek?
Csak ostoba fájdalmak,
Csalódások, ártalmak.
Mégis vágyom utánad!
Kezedet, vállad,
Kifürkészhetetlen vágyad,
Vérpiros szádat.
De állj, ne mozdulj!
Szívem hova szaladsz?
Lehetetlent miért akarsz?
Állj, és tanulj!
Tanuld meg, miként élsz,
Hogyan lesz, és miért vész.
Ne a megfoghatatlan légy,
De most várj és nézz.
Pihenj, nyugodj meg!
Vágyat most ne kergess!
Időd, mint a tenger,
Csobogj egyszer!
Fürödj meg isteni patakban,
Úszkálj tiszta önmagadban!
Találd meg lelki békéd
És folyód egyetlen örvényét!
Számold meg halaid,
Eleven világod lakóit,
Szemtelen szúnyogaid
És azok lárváit!
Habos hullámaid tajtékát,
Minden egyes fodrát!
Majd nyugodt partodra kiülve
Az összes békát!
Szárazföldön feküdve
Újból ébredj fel!
Jegyezd meg ezt a világot,
Csinálj ilyen valóságot!
Most már megnyugodtál?
Érzed, hogy minden él már?
Te is, ahogy mindenki más,
Menj, menj és láss!
Fodros felhőket,
Királykék eget,
Ahol madarak szállnak tova,
Eltűnnek a sárga Napba!
Vibrálva látod már a világot?
Színesnek, mint a virágot?
Jól van, így maradjon,
Hogy boldog legyen minden napod!
Szívem, sikerült az első próba!
Most lépj a másodikba!
Szeress,
És újra nevess!
Láss csodát,
Élj tovább!
Úgy, ahogy a parton,
Érezd azt a nyugodtságot!
Kérlek, ne tétovázz!
Szívem, élj már!
Úgy, mint a fájdalom előtt,
Aznap délelőtt!
Érted már, miről beszélek?
Érezz, érezz, kérlek!
Jól hallom, újra dobbansz?
Éljen! Hallom magamban a morajt!
És lám! Tényleg! Ott jön életem,
Hű szerelmem, vezérem!
Idestova három hét remény,
És ez mind most újra él!
Szeretni bolondulásig,
Beteljesedtek vágyaim!
Illetlen kérőből
Hű szerető!
Csak ne változzon semmi,
Mert életem meg fog keseredni.
De nem is akarok gondolni erre,
Csak a szeretőmmel való első estre!
Úgy érzem vétettem!
De nem Isten ellen,
Jó értelemben!
Szerelmes lettem!
De valami nincs rendben,
Mintha kihasználva lettem!
Jaj Szívem!
Tévedtem!
Újabb ború az életre,
Szívem, kérlek, érts meg!
Ne tégy úgy, mintha nem lennék,
Igen, én is ezt szeretném!
Vallomás kell tennem magamnak!
Szükségét érzem annak!
Jól tettem mindezt?
Kell még az élet?
Csepegő vércsepp cseng,
s a mosdó falán lepereg.
Eltorzult arc a tükörben,
átgondoltam ezt?
Pattogó pirula padló kövén,
S a doboz kong üresen.
Száj szélén habkérdőjel,
átgondoltam ezt?
Pengő kötél feszesen,
lelibben a nyak kecsesen.
De a hörgő hang kérdez,
átgondoltam ezt?...
Kétlem!
Úgy érzem, végem!
Mi tegyek, mond
Te ott, odafent?
Istenem! Gyötrődöm!
Ha vagy, könyörgöm!
Adj már békességet!
Adj már csendességet!
Add, hogy legyen békém,
Állóvíz lelkem mélyén.
Mert forrong, háborog,
vihar tombol, szél forog.
Lelkem taván énem fullad,
elsüllyedt alóla a csónak.
Süvít a szél, nem hallom hangját,
énem vészjósló sikolyát.
Könyörgöm, add meg,
énemre tekints le.
Ments meg a haláltól,
tedd partra valahol.
Ott ő megnyugszik, életben marad,
és talán végre nem tagad.
Nem lesz ellenem,
Nem támad!
Hirtelen megszólal életem rugója,
Ajkairól most zeng óda:
Annyi mindent megéltünk együtt,
Ne szegjük emiatt kedvünk!
Nyugtassuk újra életünk,
Emlékezz vissza, mit tettünk!
Ittunk és ettünk,
És hogy milyen jót nevettünk!